Nagyon sokan kérdezik tőlem, hogy tizenöt év után sem unom-e a gravírozást.

A válaszom mindig ugyanaz.

Nem lehet megunni azt, ahol minden nap egy új történet vár.

Nincs két egyforma megrendelés. Nincs két egyforma ember. Nincs két egyforma ajándék.

Talán ezért érzem ma is ugyanazt az izgalmat, mint amikor elkészült az első gravírozott poharam.

Minden alkalommal valaki bizalmát kapom a kezembe.

Egy évfordulót. Egy születésnapot. Egy búcsút. Egy köszönetet. Egy szeretetet.

És nekem az a feladatom, hogy ezt az üvegen is láthatóvá tegyem.

Több mint gravírozás

Az évek során sok minden változott. A varrás ma már inkább kikapcsolódás. Néha előkerülnek a Boszi-köz lakói is.

Ők mindig mosolyt csalnak az arcomra. De a szívem közepén ma már egyértelműen az üveg áll. Valahogy mindig visszahív.

Ma is tanulok

Sokan azt gondolják, hogy ennyi év után már nincs mit tanulnom. Pedig éppen ellenkezőleg.

Mindig keresem az új ötleteket. Az új technikákat. Az új felületeket. Az új lehetőségeket.

Mert hiszem, hogy alkotóként csak addig maradunk élők, amíg kíváncsiak vagyunk.

A jövő

Mostanában különösen izgatnak a fények. A LED-del megvilágított gravírozások.

Ahogy a fény életre kelti a vonalakat...mindig úgy érzem, mintha az üveg újra mesélni kezdene.

Nem tudom, mit hoz a következő öt év, vagy a következő tíz.

De egy dolgot biztosan tudok. Amíg örömet tudok szerezni valakinek egy gravírozott ajándékkal...

addig érdemes leülni minden reggel a gravírozógép mellé.

Ma már nem az a célom, hogy minél több tárgyat készítsek.

Sokkal inkább az, hogy minden elkészült munkában benne legyen az a figyelem és szeretet, amellyel hozzáfogtam. Ha ez sikerül... akkor minden gravírozott váza, pohár vagy üvegkép valóban egy apró üvegbe zárt boldogság lesz. És számomra ennél nincs szebb hivatás.

És holnap? Holnap ismét leülök a gravírozógép mellé. Mert valahol már vár rám egy új történet, amelyet üvegre kell írnom.

📚 Tetszett ez az írás?

Fedezz fel további történeteket ugyanebben a rovatban!