Van az a pillanat, amikor meglátsz egy fonalat, és a színe rád kacsint. Na, velem pontosan ez történt. Ez a türkiz minden árnyalatában játszó, szakaszosan festett gombolyag már a polcról suttogta: "Engem vigyél haza!" – és én mindig hallgatok a belső hangomra… Otthon aztán elindult az agyalás.…

Valahogy így néz ki nálam a tökéletes nyári pillanat. Egy árnyas kert, madárcsicsergés, zizegő lombok, a kezem alatt puhán simuló fonal… és közben szépen lassan kirajzolódik valami új, valami kézzel készült, szeretettel teli. A kötés nem csak alkotás – ez az én lelassulásom, kikapcsolásom,…

?  ? Van az a pillanat, amikor leülsz a fonalad mellé, kezedbe veszed a tűt, és hirtelen megszűnik a világ körülötted. A gondolatok elcsendesednek, és már csak a színek, a textúrák és az alkotás öröme marad. Ilyenkor nem kell szavakat keresni – a fonal beszél helyetted. Elmondja, amit a szíved érez,…