Még javában havazott odakint, de már készültem idebenn a tavaszra. 

Mivel annyira esett a hó, hogy nem tudtam bemenni a műhelybe, itthon ültem le a varrógép mellé.

Ezt a ruhát nagy kedvvel és örömmel varrtam, hiszen egyik táncos társam bízott meg vele néhány évvel ezelőtt.

Egy fehér alapon, fekete pöttyös duplaszéles , 150 cm széles anyagot hozott hozzá és a képen látható, lila ruha fazonját szerette volna belőle viszont látni.

Újabb boszorkány érkezett az erdei házikóba. Tarantula Tamaraa kopogott be a Boszi- tanya házikójába, újabb lakótársat kaptak a már beköltözött szerencsehozó boszorkányok.

A meglett korú asszonyság félve nyitotta le a kis házikó kilincsét, hiszen jókora pókkal a homlokán ember legyen a talpán, aki nem ijed meg tőle....De a ház lakóit már megedzette az élet, hiszen megannyi kalandban volt már részük életük során, így nem okozott különösebb gondot Tarantula asszonyság megjelenése, így őt is szívélyesen fogadtak.

Természetesen azonnal leültették a mesemondó fotelba és megkínálták egy csésze illatos, erdőben szedett ibolya teával. Tamara szusszant egyet és belefogott életének rövid történetébe.

Nagyon messze, egy kis apró műhelyben, hatalmas zsák mélyén, egy varrónő kezébe akadt egy darabka pókokkal teli anyag. Ennek a pillanatnak a szülöttje vagyok, mert addig gondolkodott, addig szorgoskodott, addig varrt amíg el nem készültem így, a teljes mivoltomban.
A testemet egy erős drótvázból hajtogatta, amit egy kis puha vatelinnel addig takargatott, amíg egy kicsit meg nem híztam. A frizurámat fonalból igazgatta a fejemre. Kaptam szépen megvarrt, csipkés blúzt, nadrágot. A szoknyám a pókos anyagból varródott, és végül egy mellényt is tett a hátamra, nehogy a seprőn lovagolva meghűljek a hideg szélben...Meglett korom miatt egy kis okulárét is nyomott az orromra, de ezt igen jól tette mert már nem látnék az orromig sem.
Ah, majdnem elfelejtettem!
Egy zseníliadrótból jókora pókot hajtogatott a homlokomra, aminek kifejezetten nem örültem mert attól tartottam, hogy nem találok gazdára miatta….
De megnyugtatott, mondván, hogy egy boszorkánynak őriznie kell a gazdája házát, és egy mérges pók igen jó segítség lehet ebben. Sőt, ha rád pillantanak még mosolyt is csalhatsz az arcokra.
Miután minden alkatrészem a helyére került, a műhely kis sarkában sminket is kaptam. Felültetett egy seprűre és teljesen készen álltam arra, hogy útnak indítson. De nem volt nevem!
No, ez még egy utolsó feladat volt, hiszen név nélkül nem kóborolhatok a világban, mi van ha útközben találkozom Csőrmesterrel?…
Mivel adott volt a pókos szoknyám, így nem is lehetett más nevet kitalálni nekem, minthogy Tarantula Tamara.
A teájába kortyolt és széles mosollyal a társaira tekintett. Bárányos Bius és Sziporka Szidónia közelebb lépett és a kis pókot tanulmányozta Tamara homlokán…
– Nem is olyan ijesztő, olyan mint egy fekete hajcsat. Hidd el, hogy lesz aki örül neked majd vele együtt és akkor értékel majd igazán, ha szerencsét hoztok a ház népére.

Nagyon várom, hogy igazi otthonra leljek és új barátokra lelve élhessem tovább kalandos életemet.

Tamara mostantól már a Boszi – tanyán várja leendő gazdája üzenetét, hogy odarepülhessen hozzá, és a szerencsehozó kabalája, házőrzője legyen.

Tarantula Tamara 45 cm nagyra nőtt, a seprűjével együtt felfüggeszthető. Kedves , vicces figura, szerethető kabala egy lakásban. Ajándékozhatod leánybúcsúra, hiszen minden ara egy boszorkány. Meglepheted vele a barátnődet, aki érti és díjazza a vicces, egyedi ajándékot. Megajándékozhatod vele magadat is, függeszd fel a konyhádba és nem leszel egyedül a főzés magányos óráiban….

 Néha elgondolkodom, hogy milyen gazdag vagyok… van egy „KINCSESLÁDÁM"!

Ha „kinyitom” feltöltődhetek, ellazulhatok, erőt meríthetek belőle.

Benne vannak a kincseim… Nem ezüstök, nem aranyak, nem drága holmik, hanem az erdő, a bokrok, a fák, madárdal, mókusok, őzek, az akácos édes illata, a zöld panoráma, forró nyári melegben az erdőből áramló hűvös fuvallat… és a jólelkű, mindig jókedvű Barátok…

   Most tél van, nincs madárdal, se szép zöld fű, se virágok… De a kincs most is itt van körülöttem, csak nehezebb felfedezni.

A kedvenc erdőmben, ami itt van a házunk mellett nem messze, sok őz él, ha szerencsém van, láthatok is néhányat közülük. 

Minden reggel a friss levegőn kezdem a napot. Így sétálás közben mindig elhaladok az erdő egy szakasza előtt. Ma reggel furcsa neszre lettem figyelmes. Megálltam, és hallgatózni kezdtem. 

Vékony, sipító, magas hang volt, … Egyszer olvastam egy vadász könyvben, hogy az az őz sír így, amelyik az anyját hívja. Nagyon izgatott lettem. Kíváncsian vártam, hogy mit fogok látni.

Már egy ideje az Öreg-hegyi erdő feletti égbolton, egy hatalmas fehér gomolyag látható. Lassan halad előre, ahogy a simogató esti szellő terelgeti. De most mintha a nagy hársfák felett megállna és lám, a nagy gomolyagból, kis fehér szőrű báránykák válnak ki. A szél is elült, úgy látszik nyugovóra tért. Az apró jószágok mintha várnának valamire, tétován ide-oda szaladgálnak...

Az éjszaka beállta előtt valami halk surrogás zavarta meg az erdő közeli csendet. A boszorkány – tanya felett, a sötétedő égbolton egy sejtelmes alak, valami hosszú seprűszerű járgányon, egyre kisebb és kisebb köröket leírva körözött, majd egyre lejjebb és lejjebb szállt, mígnem leparkolt a bejárat előtt.

Egy kora tavaszi reggelen Lackó álmosan nyújtózkodik az ágyában. Lustán megdörzsöli a szemét és kinéz az ablakon, ami éppen a kis kutyája házára néz. Negro a kis puli, nyugodtan hasal a kuckója előtt, tudja, hogy kis gazdája nemsoká reggelit hoz neki

.   

Miután Lackó egy pohár kakaótól teljesen felébred, kiviszi reggelijét a kutyájának. Figyeli,hogyan tűnnek el a húsdarabok a tálból. Negró rendesen kitakarítja, teljesen tisztára nyalja a tálat. Már indulhatnak is a kalandos reggeli sétára, amit reggelente a közeli erdőben tesznek.

Az unokám kedvenc témája, érdeklődési köre mostanában az egyiptomi piramisok, fáraók, hieroglifák világára terjed ki leginkább. Hat éves kora ellenére már rengeteg mindent tud erről a korról, több könyvet vetetett már amiből szinte issza az információkat.Így esett, hogy egyik nap megfogalmazott egy  kívánságot, tekintve , hogy jön a karácsony. 

-Szeretnék a Jézuskától egy Egyiptomos takarót kapni.

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.