A varrás története

A varrás a legősibb kézműves szakmák egyike. Noha napjainkban a ruhakészítés ipari méreteket öltött és gépiesített módon zajlik, még mindig akadnak varrónők és szabók, akik személyre szabott öltözékeket készítenek, de ha valaki szert tesz egy varrógépre és elég kreatív, akár otthon is nekiláthat magának vagy családtagjainak varrni.

csonttű

Az ember már a kőkorszakban is varrt mamutagyarból és rénszarvasagancsból készített csonttűvel, fonál helyett inakkal és szőrdarabokkal összeerősítve az anyagokat. Az ipari forradalom, a szövőgép feltalálása megkönnyítette a hagyományosan kézzel történő varrást. A legnagyobb áttörést a varrógép megjelenése jelentette az 1790-es években, noha ezt a varrógépet még cipő és csizma varrására szánták, és inkább a kézi öltést utánozta a szövet továbbítására, ám a gyakorlatban nem nagyon váltak be.

Isaac Singer volt a korszerű varrógép feltalálója a 19. század közepén. Elődei találmányait saját ötleteivel (például a pedálhajtással) kiegészítve létrehozta az első háztartási varrógépet. A konfekcióipar kialakulása során is főképp az ő gépeit alkalmazták. A villamosított varrógép még mindig ennek a mintájára működik.

Az ipari forradalom hatására kezdődött el a ruhaipar tömegesedése is, mely a szabók és varrónők megélhetését fenyegette. A varrónő szakmája a globalizált világpiac kegyetlen törvényeinek ellenére is fennmaradt, és a magánvállalkozás formájában még ma is egy alternatívát nyújt azoknak, akik az uniformizált ruhaneműk helyett egyedibb öltözékekre vágynak.

A varrás alap eszközei

A varráshoz nélkülözhetetlen kellék a varrógép, melyet nagyanyáink korában lábbal hajtottak, napjainkban pedig villamos energiával működik. A varrógépbe másfajta tű kell, mint a hagyományos kézi varráshoz, és a befűzése is elég bonyolult folyamat. Szükséges még a megfelelő színű és vastagságú cérna, a mérőszalag (ezeket a rövidáru boltban lehet beszerezni), az olló valamint a méteráru boltban megvásárolható ruhaanyag. A legtöbben a varrással kapcsolatos magazinok mellékleteiben fellelhető kész szabásmintákkal dolgoznak, ezek arányait a levett méretek (derék-, csípő-, mell-, derékbőség, comb- és karszélesség) megfelelően növelve és csökkentve kapjuk meg az ideális szabásmintát.

Oktatás 

Hivatásos varrónőket szakközépiskolákban illetve OKJ-s képzés keretein belül működő tanfolyamokon képeznek. Tanulmányai befejezése után a varrónő gyakornoknak, „inasnak” szegődik egy nagyobb céghez, ruhagyárhoz, majd az esetek többségében saját vállalkozást indít, melynek működéséhez elengedhetetlen a kapcsolati tőke és a stabil vendégkör.

Az egyedi ruhadarabokra vágyóknak megoldást jelenthet még az is, ha önállóan, hobbiszinten készítenek otthon ruhákat, melyhez vagy autodidakta módon, vagy egy tanfolyam segítségével szert tesznek a varrással kapcsolatos alapvető ismeretekre, mint például a szabásminta elkészítése, a varrógép használata, a méretek levétele. A napközben munkájukat végzőknek ideálisak az esti vagy hétvégi tanfolyamok, melyekből nagyobb városokban bőven lehet válogatni. A tanulók saját maguk vásárolják meg az anyagot, majd lépésről lépésre haladnak a bonyolult öltözékek felé: először egyszerű rövidnadrágot, szoknyát készítenek, a kurzus végére viszont akár a kosztüm vagy télikabát elkészítésének fortélyát is elsajátítják.

Varrás típusai:

Ideiglenes öltések (fércelés):

- Sima jelölő fércelés
- Laza jelölő fércelés
- Rögzítő fércelés

 Végleges öltések:

- szegőöltések
(pelenkaöltés, hurkos öltés, ferde tisztázó öltés)

- rögzítő öltések
(stafírozás, azaz levarró öltés;
boszorkány-öltés, azaz keresztöltés;
hólozás, azaz rejtett öltés;
durchnádolás, vagyis átvarró öltés;
stószolás, azaz illesztő öltés)

- erősítő öltések
(retesz készítés, díszháromszög hímzés)

gomblyuk készítő öltések
(egyenes vagy szemes)

- gomb-, és kapocs felvarrások
(nyak készítése, fülesgomb felvarrása, nyaknélküli gomb felvarrása, patent- és kapocs felvarrás )

- díszítő öltések (láncöltés, száröltés, hímző öltés)

SZEGŐ ÖLTÉSEK

Ha már levágtad egy nadrágod  szárát és nincs varrógéped, felhajtás előtt  szegd el szélét , hogy az anyag ne rojtolódhasson tovább. E célra fejlődött ki a pelenkaöltés, a hurkos öltés, és a ferde tisztázó öltés.


Pelenkaöltésnél egy vastagabb szál jobban elfedi a rojtolódó anyag szélét. A pelenkaöltést díszítésre is használják.

 
 A varratot akár jobbról balra, vagy balról jobbra haladva is készíthetjük.
A lazán ölünkbe helyezett anyag tőled távolabb lévő vágott szélét a bal kezed hüvelyk, mutató és középső ujja közé fogod és a fonák oldal felől a varrásirányra merőlegesen, 5-7 mm mélyen szúrd be  az anyagba a tűt. A színoldalon a cérna ágát  helyezd a tű elé , mielőtt a varrótűt kihúznád a ruhából.

A hurkos tisztázó öltés készítése:

Megjelenése hasonló a fedőző gépek által (interlock) létrejött varratokhoz, illetve a pelenkaöltéshez. Ha nagyon rojtolódik az anyag, ezt a fajta varrást használd!

Mindig az alapanyag színoldala felől dolgozz! A vágott szél fonák oldala felől szúrd be a varrótűt és mielőtt még azt az anyagból kihúznád, hurkold át a cérnával.

A hurokképzés a varrás irányával megegyezik és az öltés mérete az alapanyagtól függően 5-7 mm.


Ferde tisztázó öltés készítése:

A ferde irányú tisztázó öltést mindig csomóval kezdjük, majd párhuzamos, egyenlő, 5-7 mm hosszúságú öltésekkel készítjük. Ügyelj arra, hogy a cérnát ne húzd meg túlzottan, hogy ne sodródjon be az anyag széle!


Legfontosabb RÖGZÍTŐ ÖLTÉSEK:

Szárak, ruha aljak felvarrásához, anyagok egymáshoz rögzítéséhez használjuk.


Hólozás (rejtett öltés):

(általában selyem béléseknél, alsószoknyáknál, szövetnadrágoknál használjuk, ahol a színoldalon nem szabad látszani a felvarrásnak)

Ez a varrás két öltésből álló öltéspár ismételgetésével készül.

A két anyagrétegben felváltva öltögetve, 10 mm hosszúságra két öltéspárt készítünk, a hólozás a színoldalon nem látszódhat. A felhajtásból egy varrásszélnyit hajts felfelé, így készítsd a varást. A varrást kezdd csomóval. Először a felhajtásba ölts, majd a tű kihúzása után indítsd az öltéspárokat. A tűt a varrás irányába szúrd be, egyszer a ruhadarab fonákoldalába, ahol csak egy fonálnyit kell a tűre venni. A következő beszúrásnál 2 mm hosszan a tisztázás alatt a felhajtásba ölts, majd egyszerre húzd ki a tűt. A cérnát lazán húzd meg, hogy a varrat rugalmas maradhasson. Az öltés lazasága az alapanyag minőségétől függ.


A boszorkány-öltés (keresztöltés):

Az anyagokat úgy helyezd az öledbe, hogy a ruha fonák oldala nézzen feléd. A varratot balról jobbra (balkezesek fordítva) készítsd, és mindig csomóval kezdd.


Az első öltésnél a fonákoldalról szúrd be a tűt, majd a színoldalon jobbra és felfelé („Z” irányban) 5 mm távolságban szúrd be az anyagba. Ezután a varrás haladási irányával ellentétesen 3-4 mm-re szúrd fel, majd húzd ki a tűt. Az öltések mérete és a két öltéssor távolsága az alapanyagtól függően változik. A következő öltéshez jobbra és lefelé („S” irányban) 5 mm-re öltünk be az alapanyagba, 3-4 mm hosszan a varrásiránnyal ellentétesen told a tűt, majd húzd ki. Öltésenként váltogasd a továbbítás irányát.

A keresztöltés átmenő varrat, a varratkép a színoldalon keresztöltés, a fonákoldalon két vízszintes, párhuzamos szaggatott öltéssor látható.


Az átvarró öltés (pontöltés, vagy durchnádolás):

Természetesen csomóznod kell a cérnát varrás előtt. A varratot 3-5 mm távolságban az anyag szélétől párhuzamosan készítsd el.

Sem a csomót, sem a cérnát nem szabad feszesen meghúzni, mert akkor a varrás nagyon belemélyed a ruhadarabba és a varrás nem lesz szép. A tűbeszúrás irányát öltésenként váltogasd a szín- és fonákoldal között. A varrást a fonákoldalról kezdd, a tűt pedig az anyagok között ferde irányban csúsztad előre míg áthúzod a színoldalra. A következő öltésnél a kihúzás helyére ölts vissza, ismét ferdén vezetve a tűt, majd az anyag fonákoldalán húzd ki.


A stafírozás (levarróöltés):

A varrás lényege, hogy a két anyagréteget alig láthatóan egymáshoz rögzítsük.

(Pl. a ruhadarab alapanyagához varrjuk a behajtott szélű bélést. )
Jobbról balra haladva (balkezeseknek fordítva) először az alapanyagba ölts, majd a behajtott selyembélés élébe úgy, hogy mindkét rétegen haladjon át a varrócérna. A cérna kihúzása után közvetlenül a kihúzás helyénél ölts be az alapanyagba, és a tűt enyhén ferdén, a két anyag között 4-5 mm hosszan csúsztasd előre. A felszúrásnál rögtön ölts a behajtott bélésbe, majd húzd ki a tűt. Fontos, hogy szép öltésekből álljon a varrat!


Kézi-gépi varrás (tűző- vagy huroköltés):

Ezt a varrástípust tartós összeerősítésre használjuk, vagy javítások esetében helyettesítve vele a varrógépet. Rögzítéskor fonákoldal felől varrunk, díszítéskor pedig a színoldal felől.

A cérnára csomót kötve kezdjük meg a varrást. Ezt a varratot legalább két rétegen alkalmazzuk, jobbról balra haladva (balkezeseknek fordítva)
Minden öltés után ölts vissza az előző tűbeszúrás helyére, és a beszúrással ellentétes oldalon két öltéssel megegyező hosszan told előre a tűt. A kész varratnak a megfelelő oldalon úgy kell kinéznie, mint egy gépi öltésnek. Ezért is nevezik kézi-gépi öltésnek.

Díszítő hatás eléréséhez csupán annyit kell tenned, hogy az előző beszúráshoz ne ölts vissza teljesen.


Gombok felvarrása

Két fő típusa van a gomboknak: azok a fajták, amelyeknek kiálló része van, (ezek a fülesgombok), így az anyagtól elállnak, illetve azok a fajták, melyek „hozzásimulnak” az anyaghoz. A gombok lehetnek két-, vagy négy lyukúak, illetve lyuk nélküliek. A gombolódás akkor szép, ha a ruhadarab a gomb alatt ráncolódás nélkül, simán kifekszik.
 

Hogyan készíts nyakat a gomboknak?

A gombot bal kézzel (balkezesek jobb kézzel) tartsd a ruhádtól olyan távolságra, amilyen hosszú nyakat akarsz készíteni. A cérna kihúzása után a műveletsort legalább háromszor ismételd meg.

Nyakat úgy készíthetsz, ha a felvarrt gomb alatti varratot körbetekered a cérnával, mielőtt még elvarrnád a varratot.

Négylyukú gomboknál én annak idején azt tanultam, hogy nem szép ha keresztezik egymást a varrások, és a profik mindig párhuzamos varrást alkalmaznak.. igazából mindkét varrás fajta megfelelő, esztétikailag te döntesz.

segítségemre volt:ez azoldall