A varázslatos barátság

( Pók Panna a webáruházban megvásárolható)

Volt egyszer egy kis pók, akit Pöttykének hívtak. Pöttyke nagyon szeretett kalandozni és felfedezni az izgalmas világot. De mindezt egyedül tette és szeretett volna a felfedezéseihez egy társat találni. Ezért úgy döntött, hogy barátot keres, akire mindig számíthat, és vele együtt fedezheti fel a végtelen világot.

Mindez éppen akkor történt, amikor egy erdei tanyán élő boszorkány, Pók Panna, aki hatalmas varázserővel rendelkezett és nem volt egy átlagos boszorkány, úgy érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Miközben gondolataiba merülve jól felszerelt konyhájában varázsitalokat készített, egy kis pók mászott be az erdei házikó ablakán.

Pöttyke volt az, és amikor megpillantotta a serénykedő boszi szoknyán a seregnyi pókot, rögtön tudta, ha barátságot köt vele, azonnal több barátra is szert tehet.

Pók Panna csakhamar észrevette Pöttyke kíváncsi tekintetét, és érezte, hogy itt van az a bizonyos barát, akire régóta vágyik. Rögtön összebarátkoztak, és elhatározták, hogy közösen felfedezik a varázslatokkal teli világot. Pötyke felajánlotta, hogy mindig elkíséri Pók Pannát a seprűjén, és együtt fedezik fel a csodákat.

Így elindultak Pók Panna és Pötyke, hogy megoszthassák a seprűtől szerzett varázserőt a világgal. Pók Panna a varázslataival szeretett volna örömet és mosolyt ajándékozni mindenkinek, akivel találkozott. Barangoltak, repkedtek hát a világban, és ahol csak tudtak, mosolyt varázsoltak a szomorú arcokra.

Egyik nap éppen egy sötét és elhagyatott faluban jártak, ahol mindenki szomorú és elkeseredett volt. Pók Panna tudta, hogy itt kell a legtöbb segítséget nyújtania, ezért összehívta az embereket a falu közepére, és egy kis varázsigével megtanította őket, hogyan találhatnak örömet még a legnehezebb időkben is.

"Abraka-dabra Pók Panna,

Boldogságot szórjon most a nyárfa!

Szálljon vidámság, mosoly és fény,

 Együtt nevetve járjon minden lény!

 Varázsolódjon boldogság minden út mentén,

Legyen e világ mosollyal tele, a vidámság maradjon velünk örökre!"

Ettől kezdve a falu minden lakója mosolyogva indult új napokra. Pók Panna és Pötyke pedig folytatták kalandozásaikat, mindig odafigyelve arra, hogy mindenkit boldoggá tegyenek.

Így telt az idő, és Pók Panna és Pötyke a boszorkány tanya hírességeivé váltak. Az emberek emlékeztek rájuk, és amikor szorult helyzetben voltak, mindig az ő varázsigéjüket  mondogatva léptek túl a nehézségeken.

Végre Pók Panna megtalálta azt, amit mindig keresett: boldogságot és értelmet boszorkányos életének. És mindezt köszönheti a hűséges barátjának, Pötykének is, aki mindig mellé állt, és segített a varázslatot a világban hírdetni.

Innentől kezdve Pók Panna és Pötyke összetartoztak, mint borsó meg a héja.

Nekik köszönhetően, ezek után már soha többé nem volt gyászos vagy szomorú pillanat a világban.