Csuszka Csilla a webshopban megvásárolható

Volt egyszer egy kis falu, ahol egy jóindulatú boszorkány éltdegélt. A boszorkány szép nagy házban, közvetlenül az erdő mellett lakott. Mindenki szerette és tisztelte őt, hiszen mindig segített, ha valakinek szüksége volt rá.

A boszorkányt Csuszka Csillának hívták és különösen szerette a természet apró lényeit. A kertje tele volt különféle állatokkal. Leginkább a katicák, csigák, hernyók és ízeltlábúak voltak a kedvencei. Minden nap eltöltött egy kis időt velük, figyelte, ahogy táplálkoznak, játszanak és élik az életüket.

Egy tavaszi napon, miközben Csilla a kertben szorgoskodott, észrevett egy szomorú kis katicát. Ahogy az észrevette a boszit azonnal elszaladt egy kő alá. Csuszka Csilla  lassan közeledett hozzá megemelte a követ és finoman megsimogatta a megszeppent pici katicát. Beszélt hozzá megkérdezve tőle, miért olyan szomorú.

A katica megszólalt: "Kedves boszorkány, eltévedtem az erdőben, vesztettem az anyukámat és a testvéreimet. Nem tudom, hogyan találjam meg őket".

Csuszka Csilla megszánta a katicát, és bátorítóan mosolygott rá. Megígérte, hogy segít neki megtalálni a családját. Valamikor régen a katicáknak magas fűben kellett élniük., így a rét felé vették az irányt. Amikor odaértek egy darabig csendben figyelték a terepet, hátha valami mozgást észlelnek. Egyszer csak az egyik nagyobb fűcsomó közül felrepült egy katicabogár. Körbejárta a közeli virágokat és éppen visszarepült volna az övéihez, amikor megpillantotta a testvérét. A két katica örömtáncot járt majd hazarepültek, hogy újra együtt legyen a katica család.

Eközben Csilla boszi megpillantott egy szomorúan csúszó csigát, Gergő volt a neve, aki bánatosan húzódott vissza a házába. Kiderült, hogy segítségre lenne szüksége, hogy megtalálja a csiga barátját, Gizát, aki bizonyára eltévedt az erdőben mert már régóta várt rá a pöttyös gomba tövében. Így hát Csilla segítőkészen útnak indut Gergővel és lassan  lépésről- lépésre követték a nyomokat. Végül megtalálták Gizát, aki elakadt a magas fűben. Csilla finoman felvette Gizát a tenyerére és megnyugtatta, hogy most már minden rendben lesz, itt a barátja  Gergő, akivel folytathatják az utukat. A csiga örömében lassan körbe-körbe járt a boszi kezében, így köszönte meg a segítséget.

Miközben a boszorkány és Gergő visszatértek a házhoz, kiáltásra lettek figyelmesek. Egy nagy hernyó, akinek Oli volt a neve, felmászott a közeli kőrisfára, de olyan magasra, hogy amire észbekapott már nem volt bátorsága ugyanúgy vissza is mászni. Gyorsan odaszaladt hozzá Csilla és a seprűjére ülve felreppent érte, hogy megmentse a leeséstől. A ház melletti verandán készített neki egy puha ágyat, beletette a kis csúszómászót, betakargatta és meghagyta neki, hogy, addig nem mehet innen el, amíg pillangóvá nem változik.

Az idő múlásával, Csuszka Csilla gondoskodásával a kis kertje tele lett apró lényekkel. Csiga, katica, hernyó és még számos más ízeltlábú is ott talált otthonra. Mindig ellátta és vigyázott rájuk, és ők cserébe hálával és boldogan éltek a kertjében.

Így telt a nap, nap után az idő Csuszka Csilla kertjében.  A jóindulatú boszorkány és kertjének apró lakói békében, szeretetteljesen éltek egymás mellett és vigyáztak egymásra. Azt mondják, hogy azóta a boszorkány kertje a legboldogabb hely az egész faluban, ahol katicák, csigák és hernyók csak úgy nyüzsögnek boldogságukban.