Két hete üresen áll az erdő széli Boszorkány tanya házikója. Egy lélek sem járt erre Cicás Cecília távozása óta. Gondolhatjátok, hogy mennyire elkelne egy kis takarítás, sepregetés kívül-belül, hiszen a pókok zavartalanul szövik hálójukat… 

A tegnap esti vihar után, mára kisütött a Nap és olyan jókedvűen simogatja a ház körüli virágokat, hogy még a pillangók előbújnak. Zorró a tanya cicája már megreggelizett, bajuszán egy madárka tollának pihéjével lustán elnyújtózkodik. A hangos madárdal ellenére hamar elszundít.

Álma nem tarthat, sokáig mert az erdei ösvény felöl nagy sebességgel egy jókora, sárga fonal gombolyag csapódik a kobakjához, mire felkapja a fejét és azonnal ráugrik. Karmaival játszik vele, mire a fonal szálai segítségért kiáltanak. 

A távolból már hallatszik is valami suhogás, neszezés és hamarosan egy nagy sebességgel érkező seprű kering a tanya felett. Egyre lejjebb szállva köröz, a macska felett majd beparkol a ház sarkánál. Egy takaros boszi pattan le róla, meghazudtolva a korát és azonnal rákiált a cicára.

- Szedte-vette, teremtette, hagyod abba azonnal! Miből fogok magányosan töltött estéimen kötögetni, ha te szétmarcangolod a fonalamat?

Odaugrott a macskához és kikapta a mancsai közül féltett kincsét, és a szálat egy szép motringba tekerte fel. 
Zorró lustán odébb ált, ügyet sem vetve a boszorka károgására.

Motring Matild, merthogy így hívták a tanyára érkező boszit, bekopogott a házikó ajtaján, mert szeretett volna valami harapnivalót kérni, hiszen hajnal óta úton van. Az éjszakai viharban zaklatottan aludt. Egy különös álmot látott, amiben megjelent az édesanyja és egy varázslatos helyről mesélt neki, ahol a munkáját megbecsülik, méltó hellyel kínálják a házban és vidámságot, mosolyt csalhat a ház lakói arcára. Bíztatta, hogy ne késlekedjen, azonnal pattanjon fel a járgányára és induljon, mert a ma éjszaka mutatja meg neki a helyes utat. 
Ki tudja, talán a fonalgombolyag is azért tekeredett le menet közben, hogy utat mutasson neki. Első állomásként a Boszi tanyát, ahol megpihenhet, falatozhat is, amíg a következő jelre vár.  

Mivel az ajtó nem nyílt ki a kopogásra, így benyitott és belépett a házba, ahol pókhálók jelezték, hogy itt bizony nem lakik most senki. Gyorsan elővett egy láboskát, két ujját összecsettintette felette és máris benne termet egy jókora tyúk, amiből finom levest főzött.

Körülnézett a kertben, talált bele, répát, hagymát, sót a kamrában, és amíg a leves főtt, barátságot kötött a tanya macskájával. Így az asztalhoz már ketten ültek le. A hús, forró és isteni volt, hamarosan jóllakottan pihentek le a lócára. Motring Matild elővette a horgolótűjét, ami úgy járt a kezében, mint a motolla és közben elmesélte Zorrónak, hogy honnan érkezett. 

- Egy kis szobácskában születettem, egy ügyes kezű asszony keze által, aki drótból, vatelinből formázta meg a testemet, majd egy zakatoló masinával ruhákat varrt nekem. Imádom, mert csipkét is varrt rá, ez olyan nőcis. Mivel a szoknyácskám telis-tele van cicákkal és fonalgombolyagokkal, így a Mottring Matild nevet adta nekem. Ráültetett egy seprűre, és meghagyta, hogy viseljem jól a járgányom gondját mert ez fog elvinni a világ legszebb helyére és a legszeretőbb családhoz. Kaptam egy szemüveget is és fonalgombolyagot, amivel eltölthetem az időmet, míg rátalálok arra a helyre ahol majd az igazi munkámat végzem. 

Amíg mesél, lassan el is készül a kis piros nyakék, amit Zorrónak ajándékoz majd barátságuk jeléül, amikor elhagyja a Boszi tanyát. De addig türelmesen vár, hogy valami jelet kapjon a további útvonalra és megérkezhessen egy szerető családhoz. 
  

A Matild időközben megtalálta leendő gazdáját.

A WEBÁRUHÁZBAN várakoznak a többiek, hogy ők is kirepülhessenek.