A Kerek erdő tisztásának szélén, éppen ott, ahol a legmagasabb a fő és kezdődik a bozótos,ma reggelre örvendetes esemény történt. Őzike mama két kicsi gidának adott életet, s most gyönyörködik a pettyes hátú kicsikéiben, szoptatni készül őket éppen. Azok hatalmas, barna szemekkel csodálkoznak az elébük táruló világra és éhesen keresik anyjuk melegét

Semmi sem zavarja a nyugalmukat, nappal szinte minden állat pihen. Az éjszaka azonban sok veszélyt rejt a védtelen állatoknak, így a ma született kisgidáknak is. Őzike mama féltve vigyáz rájuk, ki sem mozdul a biztonságot adó bozótosból.

A csodaszép bíborvörös naplemente után elérkezik az est és éledezni kezd az erdő. Előbújik kotorékából a rőt bundájú ravaszdi is, és élelem után indul. A z ő kicsikéi is éhesek, korgó gyomorral várják a finom vacsorát. Rőtbunda néni el is indul a szokott járaton, sokáig hiába szimatol, egy darab betevőt sem talál. Addig-addig szimatol, mígnem számára finom illatot hoz a szellő és nyomban elindul annak irányába. Lassan, furfangosan közeledik és már csak néhány méter választja el a kisgidáktól. Most éppen maguk vannak, őzi mama éppen legelészik a tisztás szélén.

Settenkedik a Rőtbunda, meg-megáll és figyel… de, egy szempillantás alatt megváltozik a helyzet, nem ő lesz a vadász, hanem ő lesz a kiszemelt áldozat… Magasan a levegőből valami furcsa, esetlenül közeledő alak látszik, aki éppen a róka fele tart. Köröz felette, mint a sas, és egy szempillantás alatt a ravaszdi felett terem, hatalmas seprűjét kikapja a lába alól és a róka hátsójára csap vele. A koma ijedtében azt sem tudja, merre szaladjon, de még egyet kap a kobakjára is, ami aztán olyan hatásos, hogy inába száll a bátorsága, nem is, mer harcba szállni az égből pottyant idegennel, szalad – szalad, ahogy a lába bírja. Kotorékában aztán nagy lihegve mesélni kezdi a kicsinyeinek, hogy milyen különös véget ért a ma esti vadászata és miért nincs ma este vacsora…

Mit gondoltok, ki volt az a levegőből rókát zavaró jelenség?

Nem más, mint az erdő őzanyója, Suta Sarolta a kisgidák védelmezője, őzikék oltalmazója.

Itt lakik a Kerek erdő eldugott zugában, és olyan szemfülességgel áldotta meg a sors, hogy bárhol van, mindig megérzi, ha egy kicsi őzike bajba kerül. Így történt ez ma is, éppen a kertjében sürgött – forgott, amikor egy sugallat szállta meg.

 - Baj van Sarolta, indulás!  - és már fel is pattant a seprűjére, ami táltos paripa módjára egy szempillantás alatt ott termett a róka koma felett, hogy megvédje a kicsinyeket.

Suta Sarolta nevet kapta éppen ezért, még a ruhatárát is ennek megfelelően alakította ki a varrónője. Bárki meglátja, azonnal tudni fogja, hogy ő az őzanyó, a szoknyáján ott vannak az őzek, bokrok, és fák. Mivel már megette kenyere javát, őszül a haja, látása sem a régi, szemüveggel jár-kel, de még az ébersége a régi, mozdulatai fürgék, így aztán az erdő összes őzikéje biztonságban érezheti magát.

Bár az asszonyság szereti az erdei lakhelyét, mégis vágyik egy olyan ember társaságára, aki szereti, aki becsüli, aki tisztes hellyel kínálja lakásában. Mivel a seprűje bárhová pillanatok alatt elrepíti, így egy szerető gazditól is bármikor elreppenhet őzikéket menteni.

SUTA SAROLTÁT erre a linkre kattintva megvásárolhatod:Suta Sarolta – Szerencsehozó boszorkány baba