Van egy gyönyörű cicám, Mákoska, akit nagyon szeretek. Nemrég jött egy ötlet, hogy táskát varrjak magamnak, mert a régi eléggé viseltes volt már.

Mivel szoktam megrendelésre, fénykép utáni párnákat, falvédőket varrni, így eszembe jutott az a lehetőség, hogy Mákos fotójával varrjak egy "mindent bele" táskát magamnak.

Hölgytársaim közül nagyon sokan úgy gondolják, hogy ismerik saját magukat, megfelelő önkritikával rendelkeznek, de munkám során azt tapasztaltam, hogy ez nem mindig van így.

  Ha belenézünk a tükörbe és feltesszük a mesebeli kérdést magunknak, a tükör bizony megadja az őszinte választ… persze ez csak akkor van így, ha úgy nézünk bele mintha egy idegent bírálna. Megmutatja minden hibáját és előnyét a gazdájának, figyelmezteti, hogy a legújabb divatbolondságokról még, vagy már le kell mondania.

 A jólöltözöttség egyik feltétele, hogy mindig a korunknak megfelelően öltözködjünk, ne akarjunk

fiatalabbnak vagy éppen öregebbnek látszani.

Nagyon színes, vidám hangulatú anyagot vásárolt még a nyár elején az egyik vendégem és elhozta megvarratni a Műhelybe.

Talált hozzá egy fazont is, miután megmutatta nekem, beindult a fantáziám, hogy ebből az anyagból hogyan tudom úgy kivitelezni, hogy mutatós legyen.