Pár héttel ezelőtt az unokatesóm esküvőjére voltam hivatalos. Nagyon nagy lázban voltam emiatt két hétig, mert engem kért meg a menyasszonyi ruhájának varrására. Mondhatom, hogy igen nagy boldogság volt számomra és egyben megtiszteltetés is, hiszen bízott a munkám minőségében, szépségében. 
Az első randinkon , papírra rajzolgatva hozta magával az elképzelését, s azt kiegészítve néhány ötlettel fogtam neki a munkának, ami természetesen először az anyag kiválasztásával kezdődött.

Miután láttam a megálmodott ruhát rajzon és Szilvi elmondta az elképzelését, némi aggodalommal, mert nem fehérből szerette volna, azonnal megszületett fejemben a kép s alapjaiban magam előtt láttam a ruhát. Tudtam, hogy munka közben jönnek majd a jobbnál jobb ötleteim, így került a ruha elejére a gyöngyözés, virágok a szoknya aljára és a pelerinre, s ki fogom törpölni, hogy hogyan varázsoljam a tüllt olyan színűre, mint amilyen a ruha anyaga.
Drága anyukám segített a munkában, megkértem, hogy segítse elkészíteni a virágokat. Nagyon jó ötletnek bizonyult , mert januárban elhunyt édesapám miatti fájdalmat némileg feledtetni tudtam vele. Két hétig varrogatta a kis virágokat, amire szintén menet közben került rá a tüll.
Hajcsatot keresgetve pillantottam meg egy csillogó , barna árnyalatú szalagot, amiről azonnal tudtam,hogy a szoknya aljára kell varrnom. Kitűnő párosítás volt a virágokhoz és színben is nagyon illett a menyasszonyi ruha anyagához. Nem fehérben gondolkodott a Szilvi, de szerintem nem baj, mert nagyon jól állt neki és a párja öltönyéhez is szépen passzoltak a színek.
Amikor a szoknya alapfazonát kitaláltuk, akkor jött nekem egy ötletem, hogy adjunk neki egy kis ívelést az aljára, és az alsószoknya tüllje látszódjék ki.Igen ám de a ruha színéhez illő tüllt nem lehet kapni, van királykéktől elkezdve a pirosig, szinte minden színben de ekrüben, nem létezik.
No, akkor mi legyen?
Kitaláltam, hogy megfestem fekete teában, ami igazán jó ötletnek bizonyult mert klasszul megfogta, sőt mi több, ugyan olyan színű lett. Mondanom sem kell, hogy igen meg voltam elégedve magammal.
Elkészítettem a teát , több literre valót és nem hagytam kihűlni, ahogyan volt olyan forrón beletettem a tüllt. Azért így mert előzőleg kipróbáltam a festést hidegben de semmit nem változott a színe, fehéren vettem ki belőle. Hagytam benne állni pár óráig. Azt hozzá kell tennem, hogy a tüll a meleg teában elvesztette a keménységének, merevségének felét, ezért sokkal többet kellett belőle felhasználnom, hogy a ráncolás szép, gazdag legyen és a szoknya alját az elképzelésnek megfelelően emelje ki.
A kis bugyor a maradékokból lett varrva, az aljába merevítőt húztam, attól szép kerek formát vett fel.
Minden nap, a munka végeztével a próbababára adtam a ruhát. Drága anyukám , körbe járogatta és nem győzte csodálni: -Milyen jól néznek ki rajta a virágok, milyen jól el lett találva a színe a tüllnek.
Hát igen, a végeredménnyel én is elégedett voltam, hát még a menyasszony, aki a legvégén látta csak meg rajta a virágokat, a fátylat és a kis bugyrot. 

Minden elképzelése megvalósult, öröm volt látni a boldogságát. 

A ruha dísze a rengeteg virág, melyek  alá tüllt varrtam, a közepükben gyöngyök csücsülnek.

A tüll eredetileg hófehér volt, némi "törpölés" után jött az ötlet, hogy meg kellene festenem fekete teában...

...és íme az eredmény , pont olyan színű lett mint a szatén színe. A menyasszony fátylát szintén ezzel a technikával festettem a kívánt színre.

A kis bugyor  nagyon aranyos lett, és jó szolgálatot tett a női dolgoknak és meghatottság zsepijének...

A felsőrész virágait és leveleit ekrü színű gyöngyökkel varrtam ki,a képen nem nagyon látható, de igaziból nagyon kiemelte a csipke mintázatát.

...így festett a ruha tánc közben

...és így festettünk egymást átölelve a ruhakölteményekben.

( saját ruhámat és magam varrtam)

A menyasszony menyecske ruhája

A ruha elejére fényes szalagot varrtam, éppen ahogyan a kezem alá esett, szerintem nagyon feldobta az egyszínű , fényes anyagot.