Hideg novemberi este van, a szél élesen vág, mint a kés, a fákról összehúzódva peregnek le a megöregedett levelek. Bagoly huhog egy fenyőfán. Ijesztő hangja messzire, még a Kerek erdő szélén álló kis kunyhóig is elhallatszik.
Odabent a kandallóban égő tűz lángja, furcsa árnyékokat vet a házikó falára. Ide – oda imbolygó mozgású, alakokat látni a szobácskában.
Nemcsak ők szokatlanok, hanem a kihallatszó hangok is. Rikácsolás, néha ijesztően hangos kacaj, szófoszlányok szűrődnek ki.
A Kerek erdő tisztásának szélén, éppen ott, ahol a legmagasabb a fő és kezdődik a bozótos,ma reggelre örvendetes esemény történt. Őzike mama két kicsi gidának adott életet, s most gyönyörködik a pettyes hátú kicsikéiben, szoptatni készül őket éppen. Azok hatalmas, barna szemekkel csodálkoznak az elébük táruló világra és éhesen keresik anyjuk melegét
„A történelem a gyökér, a múlt a fa, mi annak csupán
vékony ágai lehetünk.”,
2009 nyarán, olyan élményben volt részem, amire soha életemben nem gondoltam. Fiammal együtt eljutottunk az utolsó bakonyi szűrszabó mesterhez, a Bakonyjákón élő Zalai Károlyhoz.
Belépve a Bakonyjákói ház udvarára, szinte egy falumúzeumi portán találtuk magunkat. Károly bácsi örömmel, szeretettel invitált beljebb minket.
A tisztaszobában, semmi modern, mai árucikk nem volt, annál inkább, múltat idéző tárgyak: fokosok, érmék, karikás ostorok, oklevelek, pisztolyok, suba…A sarokban egy múlt századbeli szűr. Hatalmas érték kellős közepén álltunk, lenyűgözve.
Sikerült ellátogatnom a siklósi várba, ahol a lovag teremben megcsodálhattam Kanizsai Dorottya ruháját. Varrónő szemmel néztem természetesen és meg kellett állapítanom, hogy mivel nagyon vastag anyagból dolgoztak valamint gazdagon díszítettek meglehetősen nehéz feladata volt az elődeimnek. Mind finom kézi munka.
Amit tudni illik róla:
Kanizsai Dorottya (1490-?) a 15. és 16. században élt magyar főúrnő, Kanizsai Miklós soproni ispán leánya. Születésének és halálának körülményei ismeretlenek. A források utoljára 1532-ben említik.
Előbb Geréb Péter nádorhoz ment férjhez, majd annak halála után a szintén nádor Perényi Imre felesége, Perényi Ferenc püspök (†1526) és Perényi Péter mostohaanyja lett.
Nyilvános iskola híján a nemesi családok leányaikat híres főúri asszonyokhoz adták nevelőbe – Kanizsai Dorottya háza messze földön ismertté lett. A lányok nemcsak a korabeli tudnivalókat sajátították el, hanem emberségre, helytállásra is nevelte a nagyasszony példája őket. Második férje halála (1519 februárja) után visszavonultan töltötte az életét. A szegények és elesettek támogatója volt.
A mohácsi csata (1526. augusztus 29.) után Perényi Ferenc holttestét keresve, a környék papjai és 400 jobbágya segítségével közös sírba tétette az elesett hősöket, megadva a végtisztességet nekik. Utolsó éveit Sárváron töltötte testvére gyermekeinek nevelésével.
A varrás a legősibb kézműves szakmák egyike. Noha napjainkban a ruhakészítés ipari méreteket öltött és gépiesített módon zajlik, még mindig akadnak varrónők és szabók, akik személyre szabott öltözékeket készítenek, de ha valaki szert tesz egy varrógépre és elég kreatív, akár otthon is nekiláthat magának vagy családtagjainak varrni.
csonttű
Az ember már a kőkorszakban is varrt mamutagyarból és rénszarvasagancsból készített csonttűvel, fonál helyett inakkal és szőrdarabokkal összeerősítve az anyagokat. Az ipari forradalom, a szövőgép feltalálása megkönnyítette a hagyományosan kézzel történő varrást. A legnagyobb áttörést a varrógép megjelenése jelentette az 1790-es években, noha ezt a varrógépet még cipő és csizma varrására szánták, és inkább a kézi öltést utánozta a szövet továbbítására, ám a gyakorlatban nem nagyon váltak be.
A kis fekete ruhát Coco Chanel álmodta meg több mint ötven éve. Az ő nevéhez nemcsak parfűm kapcsolódik, hanem egy örök darab, ami ma már alap egy női gardróbban.
Chanel a modern, felszabadult, elegáns és dinamikus nő szimbóluma lett. Egy divatház és a világ egyik legnépszerűbb parfümje viseli nevét.
Tudtad, hogy egy kalapszalaonnal indult a karrierje? Aztán 1926-ban egy kis fekete ruha hozta meg neki az áttörést.
Egyik nyár folyamán megkeresett a menyasszony , kezében egy fényképpel, amin egy kölcsönözhető menyasszonyi ruha volt. ELmondta,hogy mit szeretne a ruhából átvinni az övére és mit kérne másképpen varrni rajt.
Megbeszéltük , pontosítottuk a fazont, és megegyeztünk, hogy méretet még nem veszek róla, mert fogyni szeretne.
A hosszú tél után az első tavaszi fuvallat nemcsak ránk hat pezsdítő hatással, hanem az állatvilágra is. Ilyenkor az erdő minden lakója fajának fennmaradásáért indít küzdelmet.
Legelső talán a békák násza amikor egy erdőhöz közel eső tóban lerakják petéiket.
Legjellegzetesebb a gyepi béka petecsómója. Kertünkben van egy kis tó, ahol évről évre sikerül megfigyelnünk a folyamatot. Lerakás után a peték a tavacska aljára süllyednek, teleszívódnak vízzel, ezután a felszínre emelkedik és nagy kerek labdaszerű gömböt alkotva lebeg a tó felszínén vagy egy benyúló ágacskához kapcsolódva várja, hogy a védelmet nyújtó burok elfolyósodjon. Ez kb. két hét. Így ha április végéig kirándulsz a tavakban ezzel a folyamattal találkozhatsz.
Egy alkalommal, amikor még szabással - varrással is foglalkoztam, hoztak a műhelybe vászon anyagokat, amiből kiságyba való ágyneműt kellett varrnom.
Mivel kislánynak készült, így rózsaszín és szürke alapszínű vászon anyagot választottak. A rózsaszín anyag pöttyös, a szürke csillagos. Vatelint is hoztak, ami a huzatok belsejébe kerül majd. Kérés volt még, egy kiságyra köthető zsebes tároló is. Kaptam egy rajzot hozzá, aminek alapján dolgoztam.
Egyik kedvenc filmem az Indul a bakterház, amiben a ténsasszony azt mondja Bendegúznak, hogy, nincs pazarlás, nincs tékozlás... nincs...nincs.
Hát ez a mondat jutott eszembe, amikor megvettem ezt a csodaszép krepp anyagot és a szoknya megvarrása után maradtak belőle darabkák.
Magát a szoknyát négy részben szabtam, mindegyiket enyhén ráncoltam és aztán varrtam össze az alatta lévő darabbal. Csipkével dobtam fel. Saját méretemre, ami 40-es konfekciónak felel meg,másfél méterből ki tudtam hozni, de csak azért mert az anyag mintázata megengedte, hogy bárhol megtoldjam, sima anyagból 2méter 20 cm biztosan belemegy.
Még javában havazott odakint, de már készültem idebenn a tavaszra.
Mivel annyira esett a hó, hogy nem tudtam bemenni a műhelybe, itthon ültem le a varrógép mellé.
Ezt a ruhát nagy kedvvel és örömmel varrtam, hiszen egyik táncos társam bízott meg vele néhány évvel ezelőtt.
Egy fehér alapon, fekete pöttyös duplaszéles , 150 cm széles anyagot hozott hozzá és a képen látható, lila ruha fazonját szerette volna belőle viszont látni.